Diabetesben a szívelégtelenség gyorsabban progrediál, de ez a folyamat a diabetes szigorú ellenőrzésével nagyon hatásosan lassítható.

A szívpanaszok miatt sürgősségi ellátásban részesülő, de nem szívinfarktusos betegekben a magas szenzitivitású kardiális troponin intermedier értékei jelzik a koronáriák megbetegedését.

Néhány ismert biomarker mérésén alapuló pontrendszer alapján becsülhető lehet a diabeteses és prediabeteses betegek 5 éven belüli szívelégtelenség kockázata.

Az egészséges populációt érintő állapotfelmérésekkel, a kockázati tényezők felmérésével, a megfelelő korai intézkedésekkel látványosan csökkenthet­nénk a kardiovaszkuláris betegségekkel összefüggő terheket. 

A 0/1 órás, magas érzékenységű kardiális troponin méréssel gyorsan és biztosan eldönthető, kit kell infarktus gyanújával felvenni a sürgősségi osztályokra.

A Basel Syncope Evaluation Study (BASEL IX) vizsgálat eredményei szerint a szinkopéval jelentkező betegeknél viszonylag ritka a potenciálisan halálos kimenetelű pulmonális embólia.

A betegágy mellett vagy rendelőben végezhető troponin-vizsgálattal a betegek nagy többségénél 15 perc alatt biztonságosan kizárható az akut szívinfarktus fennállása. 

A humán ateroszklerózis kialakulása során zajló kis intenzitású gyulladást a magasabb CRP-szint megbízhatóan jelzi. A nagy érzékenységű (hs) mód­szerrel mért CRP erős független prediktora az adverz kardiovaszkuláris eseményeknek, ideértve a miokardiális infarktust, az iszkémiás stroke-ot és a kardiovaszkuláris halálozást. A jelenlegi irányelvekben a kardiovasz­kuláris kockázat becslésére nem javasolják a CRP rutinszerű mérését, de az emelkedett CRP-szintek jelezhetik az adott beteg fokozott egyéni rizikóját.

A szérum magas troponinszintje gyakran a heveny coronaria-szindróma jele. Az elkülönítő kórismék között számos más kórfolyamat is számba jön. Ezek közé tartoznak a veleszületett és a szerzett kardiomiopátiák, amelye­ket az akut coronaria-szindróma kizárása után sürgősen igazolni kell, illetve ki kell zárni. Fabry-betegségben az emelkedett értékek a szív érintettségére is utalhatnak. Ezt a betegség ritka előfordulása miatt kezdetben gyakran nem ismerik fel, ezért a speciális oki kezelés elmarad vagy csak a betegség késői szakaszában kezdődik meg.

A pitvarfibrilláció az agyvérzés és a szisztémás embolizáció fontos kockázati tényezője. Az orális antikoagulánsok alapvetően csökkentik a thromboemboliás események kockázatát, azonban növelik a vérzés előfordulását. Ezért az orális antikoaguláció pitvarfibrilláló betegekben abban az esetben lehet előnyös, ha sikerül megtalálni az egyensúlyt az ischaemiás stroke kockázatának csökkentése és a súlyos vérzés kockázatának növekedése között.

Lancet, 2016